7. rész

*Harry szemszög*
Aby kicsit durcásan ült be a kocsiba és közben próbálta a karját takargatni.
- Aby-kezdtem- Pontosan tudod, hogy mit akarok tudni.
- Igen, tudom. De te nem fogod. - jelentette ki makacsul. A már dübörgő motort pedig leállítottam és idegesen hátradőltem az ülésemben.
- De igen tudni fogom!- én
- Ki vagy te, az apám?- kiabálta le a fejemet és már szállt is volna ki a kocsiból, de én gyorsan becsuktam magunkat. - Engedj ki!!- ráncigálta az ajtót idegesen.
- Aby, figyelj ide!- hirtelen megfogtam a karját ő pedig felszisszent. Erre csak ráztam a fejemet- Mondd el valakinek, ha már nekem nem akarod!
- Minek mondanám el? Ez az én dolgom. Harry...kérlek- mondta már kicsit nyugodtabban.
- Aby, téged vernek vagy mi?- lehajtotta a fejét és megrázta. - Akkor mondd már el kérlek!
-Kérlek nyisd ki a kocsit!- kért meg rá szépen- Haza megyek busszal.- Aby. Nem tettem mást, kinyitottam.
Szó nélkül kiszállt és becsapta az ajtót. Ráhagytam. A lényeg, hogy úgy is meg fogom tudni.

*Aby szemszög*
Idegesen mentem a buszmegálló fele. Közben bedugtam a fülembe a zenét.
*később*
20 perc alatt otthon voltam. Volt egy kis dugó... Anyu úgy látszik még mindig bent van a megbeszélésen. Felmentem a szobámba, ledobtam a táskám, átöltöztem, copfba kötöttem a hajamat és csináltam egy kis popcornt. Benyomtam egy kis zenét és lecsuktam a szemem.
http://www.youtube.com/watch?v=5etLRgwXmh0
Arra ébredtem, hogy be vagyok takarva és Harry fekszik mosolyogva mellettem.
- Miért vagy itt?- kérdeztem. De válaszol csak megcsókolt.
***
- Huh- mondtam miután kipattantak a szemeim- Ez szép kis álom....- megnéztem hány óra. Fél7.
Egyre jobban féltem a mai nap végétől, tudtam, hogy holnap megint visszajön ő...

*Másnap*
A kórházban vagyunk Zaynnél. Enii bent aludt a kórházban.
- Kicsim, menj haza pihenni kérlek.- Zayn
- Zayn...- Enii
- Kérlek.- Enii egy kicsit bólintott, utána adott egy hosszú csókot Zaynnek.
- Majd én hazakísérem.- mondtam és átöleltem Enii vállát. Épp mentünk volna ki, mikor Harry közbeszólt.
- Majd én hazaviszlek titeket!- Harry
- Nem kell, köszi. Tudunk vigyázni magunkra- mondtam makacsul.
- Igen, látom.- vetette egy pillantást a karomra és elindult felénk, majd kitolt minket az ajtón.
- Ha tudnád mennyi folt van még a testemen...- suttogtam neki óvatosan, nehogy Enii meghallja, mert ha ő is megtudja akkor ömleni fognak belőlem a szavak. Erre a mondatra Harry megtorpant. Hirtelen  megfogott és beráncigált a férfi mosdóba. Körülnézett, hogy van-e bent valaki. Nem volt.- De és Enii?!!- kiabáltam. Épp ki akartam menni, de Harry maga felé fordított és elkezdte lehúzni rólam a pólómat. Elkezdtem kapálózni, de nem számított semmit mert a pólóm már Harry kezében volt. Megrekedve álltam előtte, melltartóban, dühös arckifejezéssel és halálos zavarban. Mellkasom fel alá mozgott és a szememmel őt néztem.
Harry a véraláfutásos foltjaimat bámulta amelyek sűrűn voltak a felsőtestemen.
- Felvehetem a pólómat?- néztem rá kérdőn. Habozott pár másodperceket majd közelebb jött hozzám, és felrakta a kezemet. Rám adta a pólót... Kicsit furcsálltam mert úgy éreztem magam mint egy ötéves... Harry lehúzta a pólómat és az alját markolva közelebb hajolt hozzám és az arcomba suttogta:
- Bocsánat... Nem kellett volna... Csak felidegesítettem magam.- mondta bocsánatkérően miközben a szemembe nézett. Én csak bólintottam egyet. Megfordultam és kimentem a mosdóból.
Enii ott állt és kérdőn bámult minket.
- Nincs semmi baj- mondtam- Most pedig haza viszünk.

Hazavittük Eniit. Az anyukája otthon volt, és már nagyon aggódott érte. Telefonon beszéltek de hatalmas öleléssel fogadta. Eniiből pedig kitört a sírás, utána felment letusolni és aludni egyet.
Mrs. Parker megköszönte, hogy hazahoztuk, utána elmentünk.
Harry engem is hazafurikázott.
- Nem akarsz bejönni?- kérdeztem mosolyogva mikor kiszálltam a kocsiból.
- Rendben- Harry.
Mikor már majdnem az ajtónál voltunk Harry visszament a telefonjáért a kocsiba, én meg addig bementem.
Az ajtó nyitva volt amit furcsálltam... Épp le akartam venni a cipőm mikor hátulról valaki becsukta az ajtót.
Nate fogadott az előszobában.
- Kérlek, ne!- könyörögtem neki, de ő már pofonra emelte a kezét. Harry nyitott be. Nate-nek megállt a keze a levegőben, én pedig azonnal Harry mögé futottam.
- Na most meghalsz!- Harry azonnal nekitámadt Nate-nek. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Kétségbe voltam esve!
Harry Naten ült és pofonokat osztogatott le neki folyamatosan jobb és bal ÖKÖLLEL!!
- HARRY ÁLLJ!!- kiabáltam
- Mit képzelsz magadról?! Megversz egy lányt? Te mocsok, barom, rohadék!!- üvöltözte Harry a földön fekvő Natenek aki meg se tudott mozdulni.
Odamentem Harryhez és lehúztam Nateről. Nagyon nehezen. Natenek egy kis időbe került mire feltápászkodott. A kijárat felé vette az irányt mi pedig Harryvel egymás mellett állva szó nélkül figyeltük. Nate vérző orral és szájjal hagyta el a házamat. Remélem örökre.
- Miért vert meg?- fordult felém Harry
- Mert nem akartam randizni vele...- vallottam be.
- Ugye tudod, hogy most legszívesebben utána mennék és meggyilkolnám?!- tette fel a költői kérdést. Én csak pislogtam egyet.
- Gyere... Menjünk fel, és erről...- én
- Nem beszélünk.- Harry
Harry még egyszer végig mérte a sebeimet... Megint melltartóban kellett veszítenem előtte úgyhogy borzalmas zavarban voltam...

Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam de remélem tetszett és komiztok :DD <3
Puszi: Saccii <3