11. rész

"-Aby. Arról beszéltünk a fiúkkal és Paulékkal...Hogy...- vártam, hogy kinyögje, közben kezdtem egyre idegesebb lenni."
- A fiúkkal- folytatta Harry- turnézni megyünk.- nagyon örültem nekik és látszott is a fejemen. Harryén viszont nem. Lelkesen a nyakába ugrottam és megpusziltam. - Aby, Aby, Aby...- csitított le, miközben behelyezkedtem az ölébe- Csak két lány jöhet velünk.- mondta szomorúan és nekem is lejjebb csúszott a mosoly az arcomon.- Mindhárman ragaszkodtunk mindhármatokhoz. De a többség azt mondta, hogy Norah és Enii jöhet, mert ők barátnők.
- Ömm... Értem.- lemásztam Harry öléből és leültem az ágyra- Mennyi időre mennétek?-kérdeztem.
- 8 hónap- mondta. Én felálltam és az ajtó felé vettem az irányt.- Aby!- szólt utánam Harry.
- Mindjárt jövök- és kiléptem az ajtón. Velem együtt a mellettem jobbra lévő két ajtón Enii és Norah lépett ki. Kétségbeesetten egymásra néztünk, majd a folyosó közepén "találkoztunk" és megöleltük egymást.
- Aby, annyira sajnáljuk. Ez nagyon szemétség. Ha nem akarod nem megyünk- mondta Enii és Norah felváltva a mondatokat.
- Nem. Menjetek! Hatalmas lehetőség... Világot látni... A szerelmetekkel...- éreztem, hogy könny gyűlik a szemembe, de közben mosolyogtam is, mert ez a Norahnak és Eniinek nagyon jó lesz, és ennek borzasztóan örültem.
- Aby...- Norah
- Ez parancs- mosolyogtam és felnevettünk, majd elengedtük egymást.- Csak egy kérésem lenne...- a lányok lelkesen néztek rám- Fotózzatok kérlek, és küldjétek el majd nekem!
- Meglesz- nevettek. Harry jött ki a szobánkból.
- Na?- Harry. Én csak odamentem és megöleltem.- Ki bírod nélkülem?- kérdezte fájdalmas képpel az arcán  én pedig kuncogtam.
- Meg látjuk- és nyomtam egy puszit az arcára.
Mindannyian betelepültünk hozzánk. Nekem csak most esett le, hogy holnap már indulunk is.
- Te jó ég!! Nekünk pakolni kéne!!- pattantam fel.
Mindenki elköszönt egymástól éjszakára és visszament a saját szobájába pakolászni. Mi is elkezdtük Harryvel.  Szerencsére hamar kész voltunk.
- Le kéne feküdnünk...- Harry egy perverz mosolyt villantott rám, nekem pedig akkor esett le, hogy hogy értette- Ajj!- és beleütöttem a vállába.
- Te mondtad!- felkapott és bedobott az ágyba. A szívem egyre hevesebben vert.
Harry rám feküdt és elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd bele bele harapdált, aztán elkezdte szívni. A hátam íves lett, Harry pedig a nyakamon ügyködött. Másfél perc után abbahagyta és a szemembe nézett, én pedig eközben levettem a pólóját, eldobtam a darabot aztán a kezem végig simítottam a hátán. Harry megcsókolt. Tisztán emlékszem az első csókunkra, de ez most sokkal szenvedélyesebb és erősebb volt. A csók közben Harry átfordított, úgyhogy most én voltam fölötte. Leváltam róla ő pedig elkezdte lehúzni a pólómat. Ott voltam melltartóban előtte (oké, nem először). Lejjebb mentem és kicsatoltam a nadrágját, azután lehúzni róla. Eldobtam a farmert, visszamentem a felsőtestéhez és elkezdtem csókolgatni. Harryn láttam, hogy élvezi. Felhúzott az arcához majd újra megcsókolt. Én pedig ekkor kaptam észbe. Ezt nem szabad. Azonnal abbahagytam a csókot és lemásztam az ágyra.
- Mi a baj?- Harry
- Ezt nem kéne.- fordítottam a fejem a plafonról felé.
- Miért nem? Nem tiltja a törvény...- megint elkezdett puszilgatni, de eltoltam magamtól.
- Alszom a kanapén...- mondtam, mert nem lenne jó ötlet, hogy én most vele aludjak egy ágyban. És elég kínos is lenne.
- Majd én...- felkapta az ágyneműjét és átment a kanapéra.
- Harry...- szóltam utána, mert tudtam, hogy baj van.
- Nem vagyok megsértődve. Én nyomultam.- Harry. Majd elhelyezkedett a kanapén.- Jó éjt. Szeretlek!- tudom, hogy hogy értette. Barát. Ezért se akartam megtenni.
- Én is.- mosolyogtam rá.

*Másnap dél körül*
Már a limuzin visz minket a reptérre. Harryvel néha-néha összenézünk, de a többiek is érzik a feszültséget köztünk. Enii odahajolt hozzám, de ekkor a többiek is elcsöndesültek.
- Mi van veletek?- kérdezte alig hallhatóan.
- Ezt ne itt.- intéztem el. Enii visszadőlt az ülésére, a többiek pedig újra elkezdtek nyüzsögni.
Kiértünk a reptérre. A fiúk fotózkodtak, és aláírásokat is osztogattak kicsit aztán indulnunk kellett mert szállt fel a gépünk.
Liam mellett kaptam helyet. Miközben felszálltunk elkezdtünk beszélgetni.
- Te, Aby! Mi van veled és Harryvel?
- Liam... Neked csak azért mondom el, mert nagyon megbízok benned.- kíváncsian figyelt rám.- Tegnap majdnem lefeküdtünk. - Li-nek tágra nyíltak a szemei én meg csak vettem egy mély levegőt.
- Ez nem meglepő, mert hisz már randiztatok, és lehet, hogy érzetek valamit egymás iránt...- Liam.
- Nem is tudom...- Liam csak vállat vont, átölelte a vállamat és megsimogatott.
A következő órákban nem volt kedvem felállni Liam mellől, de úgy látszott neki se. Nagyon jól elbeszélgettünk, nevettünk. Egyszer akkorát nevettem, hogy az egész gép rám nézett.
Egyszer bealudtam egy fél órára. Liam vállán ébredtem.
- Am... bocsi.- mondtam kómásan.
- Semmi.- mosolygott.
Leszálltunk és Liammel el nem mozdultunk egymás mellől. Be nem állt a szánk. A többiek is elvoltak, de most nem nagyon érdekelt.
Li-vel röhögve estünk be a házba. Én szó szerint beestem, de Liam épp hogy elkapott. Kicsit elidőztünk egymás szemében. Barna szemei csillogtak és az enyémet égették. Az idilli pillanatunkat Harry zavarta meg, mikor meglökött minket.
- Bocs.- mondta bunkón. Én pedig dühösen néztem utána. Nem tudtam mi lett vele, azt hittem a tegnapi már el van felejtve. Majd beszélek vele.

Remélem tetszett! :)) Köszönöm a kommenteket és a dicséreteket <3 *.*
Puszi: Saccii <3